A "takir" olyan területet jelent, ahol a talaj agyagos és alacsony termékenységű, szikesedése miatt szinte semmi nem nő rajta. Gyakran találkozhatunk vele sivatagi vagy félsivatagi térségekben, ahol az alacsony csapadékmennyiség miatt a sók felhalmozódnak a felszínen, és szinte kőkemények lesznek. Ezek a területek lehetnek természetes vízgyűjtők, ahol az esőzések alatt összegyűlik a víz, de hamar el is párolog, így a sók és egyéb ásványi anyagok visszamaradnak.
Kelet-Európában és Közép-Ázsiában jellemzőek. Helyenként régészeti lelőhelyek is találhatóak rajtuk, mivel az emberi tevékenység nyomai sokáig épségben megmaradnak ezeken a kevésbé beépíthető, izolált területeken.
Példák
- Tengiz-tó körzetében: Kazahsztánban találhatók a legnagyobb takir területek, amik nagy részben lecsapolt tavakként alakultak ki.
- Aral-tó környéke: Az Aral-tó visszahúzódásával szintén nagy kiterjedésű takir területek jöttek létre, ami ma már pusztaság.
- Kapchagay tározó közelében: Itt is észlelhetők kisebb takir foltok, amik a vízszint változása miatt alakultak ki.
- Üres negyed (Arab-félsziget): Hogy ne csak a volt szovjet régióról beszéljünk, az Arab-félsziget sivatagi részein is találni takir felületeket.
