A Seol (héberül: שְׁאוֹל, Sheol) az Ószövetségben (Héber Bibliában) szereplő fogalom, amely az alvilágot, a halottak birodalmát jelöli.
Jelentése és eredete:
- A héber szó gyökere valószínűleg a „kérdez” vagy „mély” jelentésű szavakból származik.
- A Seol a bibliai időkben a halottak tartózkodási helye, egy árnyékos, bizonytalan létezési állapot, amely nem feltétlenül jelentett büntetést vagy jutalmat.
- Nem azonos sem a keresztény mennyországgal, sem a pokollal, hanem egy semleges túlvilági hely.
Seol az Ószövetségben:
- A halottak birodalma:
- A Seolt gyakran úgy írják le, mint ahová minden ember, igazak és bűnösök egyaránt kerülnek haláluk után.
- „Mert nem hagysz engem a Seolban, nem engeded, hogy híved sírba hanyatljon.” (Zsoltárok 16:10)
- Sötétség és árnyak világa:
- A Seolban az emberek nem dicsérik Istent, mert ott „csend van”.
- „Nem a Seol dicsőít téged, nem a halál magasztal téged.” (Ézsaiás 38:18)
- Későbbi zsidó és keresztény értelmezések:
- A Seol fogalma később kettévált: az igazak egy nyugalmi állapotba (például Ábrahám kebelébe), míg a gonoszok szenvedésbe kerültek.
- Az Újszövetségben a Seolt Hádésszal (görög mitológiai alvilág) azonosítják.
Kapcsolódó fogalmak:
- Hádész – Görög mitológiai megfelelője, amely az Újszövetségben is szerepel.
- Géhenna – A pokol egyik kifejezése az Újszövetségben, amely már a büntetés helye.
- Pokol (Hell, Inferno) – Későbbi keresztény értelmezés szerint a Seol egyes részei a bűnösök számára szenvedés helyévé válnak.
Használati példák:
- „Az ószövetségi időkben a Seolt a halottak nyughelyének tekintették.”
- „Jób panaszkodik, hogy a Seol felé tart, ahol már nincs remény.”
- „A későbbi zsidó hagyományban a Seolt néha az igazak és gonoszok különálló helyeként értelmezték.”