A "megaron" jelentése a magyar nyelvben a görögök által használt alapterület és építészeti forma, amely az ókori görög civilizációban volt elterjedt. A megaron egy hosszúkás téglalap alakú épület, amely általában egy oszlopos előcsarnokból és egy központi nagyszobából állt, ami gyakran szolgált lakóhelyként vagy közösségi térként. Ezek az épületek a mykénéi kultúra idején alakultak ki és később a klasszikus görög templomok alapelrendezésévé váltak. Az eredeti megaronokban gyakran volt egy tűzhely is a központi teremben, ami a kor társadalmi és vallási eseményeinek is helyet adott.
Példák a megaron felhasználására:
- Mykénéi palota: A mykénéi kultúra palotái központi magja volt a megaron, ahol a királyi család és a vezetők laktak.
- Olimpiai Zeusz-templom: Az ilyen templomok alaprajzai sokszor a megaron felépítésen alapulnak.
- Homéroszi hadiszállások: Az ókori leírások szerint az Iliászban szereplő görög vezérek megaronokban tartózkodtak.
- Minószi palota: Habár a minószi kultúra nem teljesen azonosítható a megaronokkal, több palota építészeti részlete mutat hasonlóságot.
