A „krépidóma” a klasszikus ókori görög és római építészetben használt szakkifejezés, amely az épület alapzatának, azaz lépcsős talapzatának három szintjét foglalja magába. A krépidóma rétegelése általában az alábbi szintekből áll:
- Stereobatész: Ez az alsó réteg biztosítja a stabil alapot, amelyen az épület többi része nyugszik. Alapvetően ez a réteg a talaj szintjén helyezkedik el.
- Stylobatész: Ez a második, gyakran kiemelt réteg, amely a pillérek (oszlopok) alapjául szolgál. Általában a lépcsősor teteje, ahol a fő szerkezeti elemek elhelyezkednek.
- Crepidoma (lépcsős talapzat): Magát a krépidómát tekinthetjük a teljes szerkezetnek, amely magában foglalja a stylobatészt és az összes felette elhelyezkedő építészeti elemet is, beleértve a homlokzati lépcsőfokokat.
Példák a krépidóma felhasználására
- Ókori görög templomok, mint például a Parthenón Athénban.
- Római épületek, ahol a krépidóma a monumentális és emelt alapzat kialakítását teszi lehetővé.
- Klasszikus stílusú modern épületek, amelyek az ókori design elemeit alkalmazzák.
