Indigenátus magyarul a nemesi esküt, honosítást vagy természetesítés igazoló dokumentumot jelenti, ami egyes személyek számára biztosította a nemesi előjogokat egy adott országban. A fogalom leginkább a történelem során használt, és korszakonként, helyenként eltérő jelentőséggel bírt. Főként Közép- és Kelet-Európában fordult elő, ahol bizonyos személyek vagy családok nemességet nyertek a nemesi jogokkal és kiváltságokkal. Az indigenátus megszerzéséhez általában külön jogi eljárást kellett végigvinni, ami a nemzeti törvények által meghatározott folyamat volt.
Példák az indigenátusra:
- A német lovagok Magyarországon: A középkorban több német lovagnak és családjuknak adományoztak indigenátust a magyar királyok, hogy így a tehetséges hadvezéreket és hűséges támogatókat megnyerjék.
- Oszták nemesek Erdélyben: Habsburg uralom alatt több osztrák nemes számíthatott az erdélyi indigenátus megszerzésére, hogy a délkelet-európai területeken erősítsék a központi hatalmat.
