A hexameter a verselésben egy olyan sorfajta, amely hat verslábból, vagyis metrikai egységből áll. Leggyakrabban a klasszikus, időmértékes verselésben találkozhatunk vele, különösen az eposzokban. A hexaméter hagyományosan daktilusokból (UU—) áll, de az egyes verslábak helyén spondeus (— —) is állhat, különösen az első öt versláb esetében. Az utolsó versláb rendszerint katalektikus, tehát egy fél versláb zárja a sort, amely lehetne trocheus (— U) vagy spondeus (— —).
Hexaméterre például gyakran használták az ókori görög és latin költők, mint Homérosz és Vergilius. Az eposzi költemények írásakor ez a versforma segítette a ritmust és az ünnepélyességet.
Íme néhány példa hexameterekre különböző kontextusokból:
-
Homérosz: Iliász
Sing, Goddess, the anger of Peleus’ son. -
Vergilius: Aeneis
Arma virumque cano, Troiae qui primus ab oris. -
Horatius: Ars Poetica
Os dignum aere, spondees.
A hexaméter különleges szerepet játszik abban, hogy közvetítse a költői hangulatot és ritmust nagy terjedelmű, epikus történetekben.
Vissza az előző oldalra