Feudum jelentése magyarul a hűbér, amely a középkori Európában elterjedten használt földbirtokformára utal. A feudális rendszer alapja volt, ahol a földbirtokot – a feudumot – a hűbérúr (senior) adományozta a hűbéresének (vazallus) bizonyos szolgálatokért vagy hűségért cserébe. A vazallus feladata gyakran katonai szolgálat volt, és viszont az úr védelmet és ellátást nyújtott számára. A hűbéri rendszer szoros köteléket teremtett az úr és a vazallus között. Maga a földbirtok örökíthető volt, így generációkon átívelve biztosították a család földbirtokait és az ezzel járó jogokat.
Példák a feudum használatára:
- Egy nemes földesúr a birtokának egy részét adományozta egy alárendelt lovagnak védelmi szolgáltatásokért cserébe.
- A király a legvitézebb katonáknak földbirtokot adott, így biztosítva a katonai támogatást.
- A világi uralkodók gyakran egyházi vezetőknek is adományozták földjeiket, stratégiai és vallási szövetségek erősítése céljából.
- A nemesi családok a társadalmi rangjukat és befolyásukat növelték, miközben birtokaikat a gyermekeikre hagyták.
A feudum tehát nem csak egy földbirtok volt, hanem a hatalom, a hűség és a társadalmi kötődések szimbóluma is a középkori társadalom hierarchikus rendjében.
Vissza az előző oldalra