Empíriokriticizmus, vagy más néven élménykriticizmus, egy filozófiai irányzat, amely az érzékelés és az empirikus tapasztalat elsődleges szerepét hangsúlyozza a tudás megszerzésében. Ez a megközelítés az objektív valóság helyett a szubjektív tapasztalatot és a megfigyelést helyezi előtérbe. A cél az, hogy a tudást a közvetlen élményekre alapozva építse fel, mellőzve mindenféle metafizikai spekulációt.
Az empíriokriticizmus Alfred Ayer és mások által is elismert irányzat, és különböző témákban hoz létre újfajta párbeszédet, különösen a tudomány és filozófia találkozásánál.
Példák az empíriokriticizmusra:
- Percepció elemzése: Az empíriokriticizmus a perceptuális élményeket kvázi-megbízhatónak tekinti, és igyekszik elemezni azok szerepét a tudás kialakításában.
- Fenomenológia: A jelenségekre és azok tapasztalati valóságára összpontosít anélkül, hogy feltételezett tárgyi valóságokat érvényesítene.
- Tudományos megfigyelés: Az empirikus megfigyelésről szóló filozófiai vitákban az empíriokriticizmus azt hangsúlyozza, hogy minden tudományos tudást a megfigyelhető jelenségekből kell származtatni.
- Módszertani individualizmus: Az irányzat az egyéni tapasztalatok analízisét részesíti előnyben a kollektív vagy absztrakt koncepciókkal szemben.
Az empíriokriticizmusban tehát az élmények és a megfigyelések válnak a tudás alapkövévé, kizárva a bizonyíték nélküli elméleti következtetéseket.
Vissza az előző oldalra