A bríftasni (vagy briftasni) szó jelentése levéltárca, irattárca, nagyobb méretű pénztárca. Ez a kifejezés a magyar köznyelvben főként azokra a tárolókra utal, amelyekben dokumentumokat, leveleket vagy nagyobb méretű pénzösszeget is tarthatunk. Funkcióját tekintve a bríftasni tehát egy többfunkciós tárca, amely alkalmas személyes iratok, hitelkártyák, pénz, illetve egyéb fontos dokumentumok rendszerezésére és hordozására.
A mindennapi használatban gyakran brifkó formában is emlegetik, ami a köznyelvi egyszerűsítés és rövidítés egyik példája. Ez a szó a bríftasni informálisabb változata, és sokszor nosztalgikus hangulatot idéz fel, mivel a szóhasználat inkább a múlt század közepének kifejezéskincséhez kötődik.
Az eredete a német Brieftasche szóból származik, amely két részből áll: a Brief (=levél) és a Tasche (=táska) szavak összetételéből. Ennek megfelelően a németben az eredeti jelentés is egy olyan táskát jelölt, amelyben leveleket vagy iratokat lehet hordozni. Ez a fogalom később átvételre került a magyar nyelvbe, és a kifejezés a levéltárca, illetve irattárca megfelelőjeként terjedt el.
A bríftasni szó a 20. század közepén és második felében különösen népszerű volt, mivel a papír alapú dokumentumok és levelek tárolása ekkoriban különösen fontos volt, mielőtt a digitális technológia elterjedt volna. Az idősebb generáció körében ma is gyakran használják ezt a szót, míg a fiatalabbak inkább modern kifejezésekkel, például pénztárcával vagy irattartóval helyettesítik.
Az ilyen tárcák a funkcionalitásuk mellett az elegancia szimbólumává is váltak, különösen a férfiak körében, akik munkájuk során fontos dokumentumokat vagy nagyobb összegeket hordoztak magukkal. A bríftasni kifejezés így nem csupán egy tárgyat jelölt, hanem egy bizonyos státusz és komolyság jelképe is volt, amely az üzletemberek vagy hivatalnokok mindennapi életéhez kötődött.
A szó nosztalgikus és időnként humoros hangulatot is kelt, amikor valaki a régies „brifkó” szót használja, különösen a régi magyar filmekben vagy irodalmi alkotásokban találkozhatunk vele, amelyekben gyakran felbukkan az a jelenet, ahol a szereplő elegánsan előhúzza a „brifkóját”.
Vissza az előző oldalra