A "Cirrus" szó a meteorológiában használt kifejezés, amely a fátyolfelhők egyik típusát jelöli. Ezek a felhők magasan, általában 8–12 km-es magasságban alakulnak ki a légkörben, és jégkristályokból állnak. Jellemzően vékonyak és átlátszóak, gyakran húzódnak hosszú, szálas formákban. Általában a közeledő frontokra, változó időjárási viszonyokra utalnak, mivel a magasabb légrétegek nedvességtartalmának növekedését jelzik.
Példák a cirrus felhők megjelenésére:
- Cirrus uncinus: Horgas végződésű, sarlós formájú felhők, gyakran "lófarok" néven is említik.
- Cirrus fibratus: Szálas, elnyújtott formájú cirrus felhők, melyek nem választódnak el egymástól cseppekre.
- Cirrus spissatus: Sűrűbb cirrus felhők, amelyek képesek teljesen eltakarni a napot vagy a holdat.
- Cirrus castellanus: Tornyosuló, kastélyos alakzatú felhők, ami különösen instabil légköri állapotokra utal.
- Cirrus floccus: Gomolyos formációjú cirrus felhők, melyek töredezett, pamacsos megjelenést kölcsönöznek az égboltnak.
