A "kancsal rím" a magyar irodalomban olyan rímpár, ahol a szavak végződése vizuálisan azonosnak tűnik, de kiejtésüket tekintve nem tökéletesen egyeznek meg. Eredetileg a hajdani magyar népdalokban és költészetben bukkantak fel, gyakran humoros vagy játékos hatás elérése céljából. Ez a fajta rím segít enyhíteni a rímelési kényszert, mégis összeköti a sorokat hangulatában vagy jelentésében.
Példák kancsal rímekre:
- csiga – liga
- széna – szénafonál
- hattyú – az új
- halászik – ázik
- párna – szárnya
- asztaga – gazdag a
- él – tél
A kancsal rím felhasználása különös figyelmet igényel a költő részéről, hogy megtartsa a mű hangzásbeli egyensúlyát, miközben megőrzi a játékosságot. Különösen eredeti, izgalmas hatást kelthet, és a laza, kötetlen rímszerkezetek kedvelőinek élvezetes olvasmányt nyújt.
Vissza az előző oldalra