A "trocheus" a költészetben egy versláb, amely egy hosszú (vagy hangsúlyos) és egy rövid (vagy hangsúlytalan) szótagból áll. A trocheus ellentéte a jambusnak, amely egy rövid (vagy hangsúlytalan) és egy hosszú (vagy hangsúlyos) szótagsorrend szerint működik. A trocheus gyakran használt az ókori görög és latin költészetben, de modern nyelvekben, mint a magyar, is megjelenik.
A trocheusok ritmikus, dallamos érzést kölcsönöznek a versnek, ami különösen alkalmas lehet egy könnyed vagy játékos hangvételben. A magyar nyelvben a trocheusok például a magyar népköltészetben és gyermekversekben fordulnak elő gyakran.
Példák trocheusokra:
- Óra ketyeg – Az "óra" szó a hangsúlyos, a "ketyeg" a hangsúlytalan szótag.
- Híd alatt – A "híd" hangsúlyos, az "alatt" hangsúlytalan szótag.
- Fülemüle – Itt a "füle-" hangsúlyos, a "-müle" hangsúlytalan.
- Barka rügy – A "barka" szó a hangsúlyos, a "rügy" a hangsúlytalan.
- Alma-fa – Az "alma" hangsúlyos, a "-fa" hangsúlytalan.
- Piros alma – Az "piros" hangsúlyos, az "alma" hangsúlytalan.
Ezek az egyszerű példák jól illusztrálják a trocheus használatát a magyar nyelvben.
Vissza az előző oldalra