A "spondeus" egy latin eredetű kifejezés, amely a verselésben, különösen az antik metrikában használt fogalom. A spondeus egy időmértékes versláb, amely két hosszú szótagból áll. Az antik versekben gyakran találkozhatunk vele, bár nem önállóan használták, mivel a hosszú szótagos lábak nem voltak ritmikusabbak.
A spondeus leginkább más verslábakkal kombinálva jelenik meg, például daktilussal, vagy időnként hexameter verssorok részeként. Alapvetően egy olyan ritmikai elem, amely kihangsúlyozza az erőt, nyomatékot. Mivel két hosszú szótagból áll, ezért általában lassabb és mértékletesebb hatást kelt.
Példák a spondeusz használatára
- Homéroszi hexameterben: Itt a spondeus gyakran a daktilusokkal váltakozik, hogy változatosabb legyen a ritmus.
- Klasszikus latin versekben: Alkalmazzák, hogy méltóságot vagy feszültséget adjanak a szövegnek.
- Zene: Bár nem teljesen azonos módon, de vannak zeneszerzők, akik a spondeus ritmusát utánozva komponálnak, hogy különleges hangulatot érjenek el.
