Időmértékes verselés jelentése
Az időmértékes verselés a verselés egyik módja, amely a szótagok hosszúságán és rövidségén alapul. Az időmértékes verselés lényege, hogy a vers ritmusát a szótagszám és a hangsúlytalan (rövid) és hangsúlyos (hosszú) szótagok váltakozása adja meg. A hosszú szótagok általában kétszer annyi ideig tartanak, mint a rövidek.
Az ilyen típusú verselés alapja a klasszikus görög és latin költészetben rejlik, ahol a versmértékek, például a hexameter, a pentameter vagy a jambus fontos szerepet játszottak. Az időmértékes verselés később más kultúrákba, így a magyar költészetbe is beépült, ahol a reneszánsz és klasszicista időszakban különösen népszerűvé vált.
Példák:
- Ady Endre: „Góg és Magóg fia vagyok én…”
- Az időmértékes lejtés és az antik metrumok felhasználása jól érzékelhető ebben a híres versben.
- Janus Pannonius: „Pannóniai hársfa alatt…”
- A vers klasszikus szerkezetű, az időmértékes verselés alapjait tükrözi.
- Petőfi Sándor: „A János vitéz”
- Bár nem minden része időmértékes, de több versszakban felismerhetők az antik versformák.
Az időmértékes verselés használata kihívást jelenthet a költők számára, hiszen a magyar nyelv alapvetően hangsúlyos, nem pedig időmértékes. Mégis, ez az eljárás gazdagságot és különleges ritmikai szépséget tud kölcsönözni a verseknek.
Bővebben: Időmértékes verselés (Wikipédia)
Vissza az előző oldalra