A "miazma" szó eredetileg az ókori görög "miainein" szóból származik, ami szennyezést vagy fertőzést jelent. A "miazma" a középkorban és a 19. század elején népszerű elmélet volt azzal kapcsolatban, hogy a betegségeket a levegőben terjedő mérgező anyagok, vagyis "romlott levegő" okozza. Ezek az anyagok a bomló szerves anyagokból, például a rothadó növényekből és állatokból származnak. Bár a miazmaelméletet végül a csíraelmélettel leváltották, a szó megmaradt az általános kultúrában, és ma már gyakran utal valamilyen rossz vagy ártalmas légkörre, akár szó szerint, akár átvitt értelemben.
Példák a "miazma" használatára:
- Történelmi kontextusban: A 19. században az orvosok azt hitték, hogy a kolerajárványt miazmák terjesztik a szennyezett városi levegőben.
- Irodalmi használat: Az elhagyatott kastély körül valami megfoghatatlan miazma lebegett, amely elriasztotta a látogatókat.
- Átvitt értelemben: A mélyen gyökerező korrupció miazmája beszivárgott a politikai rendszer minden szegletébe.
- Természeti környezetben: A mocsarakból felszálló miazma riasztó lehetett a korabeli utazók számára, akik betegségtől tartottak.
