A „telamon” a görög mitológiában található, és az építészetben is használatos kifejezés. A telamon általában egy olyan férfialak vagy szobor, amelyet oszloptámaszként használnak, hasonlóan az atlaszhoz. Ez azt jelenti, hogy a telamon szobor formájában megjelenő szerkezeti elem, amely támogat egy építészeti szerkezetet, például egy erkélyt vagy homlokzatot.
A telamon különösen a klasszikus görög és római építészet része volt, de a reneszánsz és a klasszicista építészetben is megjelenik. Az ilyen alakokat gyakran erőteljes, izmos férfiakként ábrázolták, hogy az emberi erőt szimbolizálják, vagy egyes esetekben mitológiai hősöket, mint például Herkulest.
Példák telamonokra:
- Görög templomok homlokzatai: A telamonokat gyakran használták görög templomokon, hogy támogassák az épület homlokzatát.
- Római fürdők: A telamonokat néha a római fürdők belső tereinek díszítésére is alkalmazták.
- Reneszánsz épületek: Az újraértelmezett telamonok a reneszánsz kori épületek díszítőelemei között is megjelentek.
- Középületek homlokzatai: Néhány középület homlokzatán az erőt és stabilitást jelképezik.
