Az „objektiváció” kifejezés az pszichológia és a filozófia területén gyakran használt fogalom, amely arra utal, hogy egy szubjektív élmény, érzés vagy gondolat külső, tárgyi formában történő megjelenítése vagy megnyilvánulása megtörténik. Ez a folyamat lehetőséget ad arra, hogy az egyén belső világát mások számára is érthetővé és érzékelhetővé tegye. Az objektiváció során a szubjektív tartalom valamilyen objektív formában kerül kifejezésre, ezzel áthidalva a belső és külső világ közötti szakadékot.
Példák az objektivációra:
- Műalkotások: Egy művész saját belső élményeit, érzéseit festményekben, szobrokban vagy más művészeti alkotásokban fejezi ki.
- Irodalmi művek: Egy író történetek, regények vagy versek formájában objektiválhatja saját gondolatait és érzelmeit.
- Zene: Zeneszerzők személyes érzéseiket, érzelmeiket zeneművekben, dallamokban adják át.
- Fizikai gesztusok: Valaki dühét hangos kiabálással vagy más gesztusokkal objektiválja, ezáltal kifejezve belső dühét.
- Beszéd: Amikor valaki kimondja, amit belül gondol, ezzel verbálisan objektiválja saját gondolatait és érzéseit.
Az objektiváció különböző élethelyzetekben és kulturális kontextusokban más és más formát ölthet, de minden esetben a belső világ külső kivetüléséről van szó.
Vissza az előző oldalra