A „beszámítási kifogás” kifejezés jogi kontextusban használatos, és az adós által felvetett kifogást jelenti, amikor ő is követeléssel él a hitelezővel szemben. Ez tehát egy olyan védekezési eszköz, amikor valaki azzal érvel, hogy mivel neki is van egy követelése az ellenféllel szemben, ezért az adósságok kölcsönösen beszámíthatók egymásba. A beszámítási kifogás célja tehát az, hogy csökkentsék az egyik fél tartozásának mértékét a másik fél vele szemben fennálló követelésével.
Példák a beszámítási kifogásra:
- Követelés-ellentartozás esete: Ha Péter tartozik Évának 100 000 forinttal, de Éva is tartozik Péternek 50 000 forinttal, Péter beszámítási kifogással élhet, és csak a különbözetet, azaz 50 000 forintot fizetne vissza.
- Szállító és beszállító közti viszony: Egy cég szállít alapanyagokat egy gyártónak 1 millió forint értékben, míg a gyártó ugyanattól a cégtől vásárol 600 000 forint értékű készárut. A szállító a beszámítási kifogással a különbözet, azaz 400 000 forint kifizetésére kötelezheti a gyártót.
- Szolgáltatások kölcsönös nyújtása: Ha két vállalkozó, például egy marketingszakértő és egy IT szakember szolgáltatásokat nyújt egymásnak, és a marketingszakértő szolgáltatása 200 000 forint, míg az IT szakember szolgáltatása 150 000 forint, a marketingszakértő beszámítási kifogást emelhet, és csak 50 000 forintot kérhet kifizetésre.
A beszámítási kifogás forgatókönyvtől és jogi környezettől függően változhat, de jellemzően a külső egyenlegek rendezésére szolgál anélkül, hogy tényleges pénzmozgás történne az egész összeget illetően.
Vissza az előző oldalra