Az "adagio" kifejezés az olasz zeneszókincs része, és lassú tempót jelöl. Az ilyen jellegű darabok vagy részek nyugodtak, átgondoltak és érzelmesek lehetnek. Az "adagio" mint tempójelzés gyakran található meg különböző zeneművekben, és általában egy zeneszerző vagy előadó tempóütemének jelzésére szolgál.
Az "adagio" nemcsak zenei tempót jelöl, hanem egy önálló zenei műfaj is lehet, különösen a klasszikus zenében, ahol egész tételek is komponálódhatnak ebben a stílusban. Fontos megjegyezni, hogy az "adagio" nem jelent fix sebességet, hanem inkább egy hozzávetőleges tempót, amelyet az előadók a mű hangulatának megfelelően alakítanak.
Példák az "adagio" használatára:
- Adagio for Strings: Samuel Barber híres zeneműve, amely lassú és érzelmekkel teli dallama miatt vált közkedveltté.
- Adagio tétel: Gyakran része szonátáknak vagy szimfóniáknak, például egy három- vagy négytételes mű lassú tétele.
- Mozart: Adagio in B Minor, K. 540: Egyik legérzelmesebb zongoradarabja, jellemzően lassú és elgondolkodtató jellegével.
- Beethoven: Piano Sonata No. 8 "Pathétique" – Adagio Cantabile: A sonáta második tétele, amely líraian és mélyen expresszív módon van megkomponálva.
