A „vegetatív szaporítás” kifejezés a növények olyan szaporítási módjára utal, amely nem igényli a magok használatát. Ehelyett a növények egyes részeit, például hajtásokat, gyökereket vagy leveleket használják fel új egyedek létrehozására. Ennek a módszernek az előnye, hogy az új növények genetikailag azonosak lesznek a szülőnövénnyel, ami különösen hasznos lehet, ha valamilyen különleges tulajdonságot (például szín, méret vagy íz) szeretnénk megőrizni.
Példák a vegetatív szaporításra:
- Dugványozás: Levágjuk a növény egy részét, például egy hajtást, majd ezt gyökereztetjük, amíg új növény nem fejlődik belőle.
- Bujtás: A növény egy részét (például egy hosszabb hajtást) a talaj alá hajtjuk, amíg saját gyökereket nem ereszt.
- Oltás: Egy növény részét egy másik, már gyökerező növényre erősítjük.
- Sarjak szétválasztása: Sok gumós és hagymás növényen, mint például a krumpli vagy a tulipán, természetes módon sarjak vagy hagymákkal felszerelt részek nőnek, amelyeket szétválasztva szaporíthatunk.
- Levelek szaporítása: Bizonyos növényeknél, mint például az afrikai ibolyánál, a leveleket is lehet szaporításra használni, amelyeket elültetve gyökereztethetünk.
Ez a szaporítási módszer nemcsak az otthoni kertészkedésben, hanem a mezőgazdaságban és a dísznövénytermesztésben is széleskörűen alkalmazott, mivel megbízható és gyors módja a növények sokszorosításának.
Vissza az előző oldalra